Egyik nap Cedward Cullory boldogan ugrándozott a semmi közepén egy radioaktív tejszínhabbal töltött kráter mentén, mikor hirtelen ráesett a fejére egy pontapír, aki leharapta az orrát. A fiúcskának föl sem tűnt, folytatta az ugrálást. Mikor éppen dúdolgatta magában a PVC Lovak egy új slágerét, egy villamos jelent meg mellette, aminek az ablakából kiszállt egy légy, majd azt mondta:
"És most megeszem az egyik lábad!"
Így is lett. Cedwardot ám ez egy cseppet sem zavarta. Féllábon folytatta eszeveszett szaladgálását, de nem számolt Newton 327. törvényével, mely kimondja, hogy féllábú ember könnyebben beleesik egy lyukba, mint a nem féllábú ember.
A kis Cullory csak zuhant és zuhant, míg el nem érte a radioaktív tejszínhabot. Eztán kihullott a haja, gennyes fülgyulladása lett, és nem utolsó sorban allergiás lett a fűrészporra.
Órák múlva sikerült kikászálódnia a kráterből, de ahogy kiért, egy malaccal találta szemben magát. Nem is akármilyennel. A sertésinfluenzát a világon mindenhol szétterjesztő malaccal. Cedwardra viszont rájött a hapci-roham (ugyanis a malac egy rakás fűrészporon állt) és megfertőzte a malacot a kórságával, ami kigyógyította az állatot a fertőzésből - ezáltal minden embert is egyszerre. De sajnos egy újabb influenza szabadult rá a világra. De ez már egy másik történet...
Mi nézzük csak továbbra is Cedwardot! A fiúcska hazablattyogott, otthon bekanalazott egy tál extrudált kukoricapelyhet, majd egy ideges nő rohant ki hozzá fehér köpenyben és rózsaszín tornacipőben, aki ezt mondta:
"Cedward! Hol az ördögben voltál? Már halálra aggódtuk magunkat miattad. És mégis hogy nézel ki? Mibe keverted bele már megint magad?"
Ez egy szokványos nap volt Cedward Cullory, a Zombimágusvámpír Elmegyógyintézet egy speciális betegének az életében.

Kommentek